A Balatonfüred-csopaki borvidékhez tartozó borutak

Az Egyesület 13 fővel alakult 2001 decemberében Balatonfüred, Balatonszőlős, Aszófő, Tihany, Pécsely területén.

A tagok közül, többen a Balatonvin Borlovagrendnek is tagjai, így nem véletlen, hogy a Borlovagrend zászlósborát, az Olaszrizlinget dicsőítik.

A Borútban a cél, hogy komplex turisztikai terméket tudjanak kínálni a vendégeknek, azt szeretnénk, ha nem csak megkóstolnák a borokat, hanem eltöltenének egy-két éjszakát a tagok kínálta szálláshelyeken.

Az Egyesületnek nemcsak szőlőtermelő, borász tagjai vannak, hanem vannak olyan szolgáltatást nyújtó tagok is, akik különböző szabadidős programokat kínálnak, pl.: lovaglás, vadászat, horgászat, vitorlázás, golfozás.

Nem az a cél, hogy a borásznak szállodája, vagy étterme legyen. A borásznak jó bora, vendéglősnek jó ételei legyenek, a szálloda pedig, kényelmet nyújtson.

Az évek során a tagok folyamatosan gyarapodnak, Önkormányzatokkal, Szolgáltatókkal. Jelenleg, a tagok létszáma 60, a terület bővült, Örvényes, Dörgicse, Balatonudvari, Balatonakali, Vászoly Önkormányzatával, és Szolgáltatóival. A Balatonfüredi Önkormányzattal együtt minden évben megjelenik az Egyesület az Utazás Idegenforgalmi Szakkiállításon. Itt már a Veszprém Megyei Gasztronómiai Egyesülettel közös éves rendezvénytervvel kínáljuk szolgáltatásainkat.

Fontosnak tartjuk, hogy az Egyesületi Önkormányzatoknak - akik egyben rendes tagok - legyen évente egy saját programjuk, rendezvényük.

Jó barangolást kívánok a balatoni borok világában, és kívánom, hogy szép élményekkel legyenek gazdagabbak nálunk és mihamarabb térjenek vissza hozzánk.

Végh Endre

egyesületi elnök

8243 Balatonakali Orgona u. 3.

számlaszám: 7320062-11309664
adószám: 18143135-1-19

Az egyesület tisztségviselői:

Elnök Nagy Imre
Alelnök Pálmüller József
Titkár Müller István
Elnökségi tagok Tóth Béla, Meszlenyi László

A felügyelő bizottság tagjai:

  • Kemendy Miklós
  • Kurucz Anikó
  • Zab László

A Balatonakali Borút történelmi szőlőhegyet bemutató ,megismertető program. A településhez tatozó Fenye- hegy, Horog- völgy és Les- hegy alkotják a történelmi szőlőhegyet. Balatonakaliból vagy Fövenyesről indulva páratlan panorámával rendelkező túra útvonal mintegy 8km-es hosszúságú.Gyalogosan,kerékpárral vagy személygépkocsival is járható,de leginkább a gyalogtúra javasolt. Az útvonal lehetővé teszi 6 műemlék pince megtekintését. A pincék XVIII-XIX. században épült pincék, présházak. A szőlőhegy jellegzetes egy vagy két szintes épületei a korra és a helyre jellemzőek. Megtalálható a Balaton-felvidék egyetlen egyszintes boronafalas pincéjétől az egyszintes iszlinges pincéig a többszintes pincén át a présházak minden változata.

Az egy naposra tervezhető útvonalon lehetőség nyílik a szőlőhegyen termelt borok megismerésére, kóstolására,valamint egyes vendéglátóknál étkezésre.

A balatonakali borról

A Balaton-felvidéken Kenesétől-Akali községig terjedő területet a népi szóhasználat a "fehér kő" birodalmának hívta. Akalira mindig jellemző volt a sajátságos, szinte csak szőlőtermesztésre alkalmas talaj mellett az egyedi klíma is. Oláh János utazó 1834-es leveleiben igen találóan írja le a vidék jellemzőit:"Akali határja felette köves és kevés, de jó termő. Akali határjában van talán az egész hazában legelébb az aratás, melyet köves természetének és a Balaton tükréről visszaveretett napsugároknak lehet és kell tulajdonítani."

Bár a falu valamikori területén már a római korban és az után is folyhatott szőlőtermesztés, csak későbbi ilyen kultúrára találhatók bizonyítékok.

Akali falu, akkor még Akalidörgicse, a tihanyi alapítólevél szerint 1055-ben került Fehérvári őrkanonokság (kusztodiátus) birtokába. I. Ferenc "magyar király" 1807-ben a Magyar Kegyes Tanítórend (Piarista Rend) magyar tartományának adományozta a fehérvári kusztodiátust javaival együtt, így Akalit is.

Egy 1837-es szerződés már előtérbe helyezi az értékes szőlőfajták telepítését a rend birtokain.

A telepítésre kerülő nemes szőlőfajták megválasztása (olaszrizling, rajnai rizling, tramini, furmint stb.) elősegíthette a borok minőségének javulását. A dörgicsei borok hírnevét voltaképpen az un. Pántlika-dűlő, akali terület alapozta meg. Ugyancsak itt kezdték meg 1876-ban, a területhez tartozó, a mintegy 2500 hl bor befogadására alkalmas pince építését.

A későbbi felújítás után a szőlőkben meghatározóvá váltak az Olaszrizling, Zöldszilváni (Szilváni), Ezerjó, Nagyburgundi, Oportó, Tramini fajtáknak, de maradtak a hagyományosan termesztett Furmint, Kadarka, Kéknyelű, Muskotály fajták is.

Az Akali Muskotály, akkor vált ismertté - talán mondhatjuk - "híressé", amikor a Malév légitársaság útjain a kínált borok közé került.

Kezdetben csak fehér és vörös borokkal foglalkoztak, 1814-ben azonban már un. "Kástélyos bort" is készítettek itt, ami a rozé illetve siller borok elődjének tekinthető.

A Balaton-felvidéken elsőként palackozást is végeztek a Pántlikai pincében,(kevésbé ismert neve az építtető Dornay István után "István villa") és 1930-tól még ürmösbort is készítettek. A Balaton-felvidéken, itt használtak elsőként a mai fogalmak szerinti marketing eszközöket (árjegyzéket, címkét, feliratokat, csomagolást). Gyakori volt a 10-15 évig érlelt borok palackozása is, ami csak kiváló tároló-kezelő módszerekkel és szakértelemmel lehetséges.

Az 1890-es évektől a gazdaság borait elemezték, hivatalos laboratóriumban. A Pozsonyi Országos Kiállításon, már 1902-ben boraik közül volt olyan, amely második helyezést ért el. 1943-ig összességében a gazdaság borai 7 aranyéremmel, 3 ezüstéremmel, egy amszterdami (1883) és egy brüsszeli (1888) nemzetközi, bronzéremmel és számos elismerő oklevéllel, a magyar borok élvonalába tartoztak.

Az egyéb szőlőterületekről legkorábbi adatot az 1696-os rovásadó-összeírás szolgáltat, amely szerint Akaliban a jobbágyok, zsellérek és nemesek 165 kapás szőlőterületet műveltek.

A településhez tartozó szőlőhegyek, Fenyehegy és Leshegy, ma is álló, igaz többnyire felújításra szoruló kétszintes, régi présházai, Vajkai Aurél kutató szerint "A legszebb Balaton környéki présházak a legváltozatosabbak, itt a legtöbb dísz az ékítmény, a legszebb építészeti elem."

Fenye-hegy nevét jellemzően a fényről vagy a magasabb helyről (fenn) kaphatta. Les-hegy neve pedig, Tihanyhoz hasonlóan a halászattal (garda halak lesése, figyelése) függ össze, mivel a faluban ugyancsak jellemző évszázadok óta a halászat (ma horgászat).

A II. Világháború után a Piarista rend birtokát zömmel felosztották a földigénylők között, a nagy befogadású pince és korszerű felszerelése pedig a Badacsonyvidéki Borforgalmi Vállalat használatába kerültek. Az 1959 után elvégzett, második nagy szőlőrekonstrukció során telepített új szőlők zöme pedig a Balatonaligai Állami Gazdaság része lett. Ekkor jelentek meg az ültetvényeken a korszerűbb, vörösbort adó szőlőfajták.

A később alakult, majd átalakuló termelőszövetkezetekben (1959-1974) a balatonakali szőlőterületek kisebb jelentőséggel bírtak, borai háttérbe szorultak a "dörgicsei" név mögött, a sikeresebb marketing következtében.

Az ismert statisztikák szerint, Balatonakali községben 1895-ben 51 hold, 1987-ben pedig 297 katasztrális hold szőlőt tartottak nyilván.

A kárpótlási folyamatban - sajnos - Akali olyan helynek számított, ahol jóval nagyobb volt a kárpótlásra felajánlott terület, mint a település földigénylőinek száma. Ennek nyomait viseli magán ma is sok szőlőültetvény, mivel a tulajdonosok nagy hányada nem művelés céljából "szerezte meg" azt, és napjainkban is műveletlenül burjánzik.

Talán fellendülést segítheti a helyi önkormányzat azon törekvése, hogy a még szőlőtermesztéssel foglalkozó szőlőhegy(ek) könnyebb elérhetősége érdekében a hegyi utak javítását, felújítását fontos feladatának tartja.

Az önkormányzat Konzorciális megállapodást kötött továbbá abból a célból, hogy saját ingatlanán olyan turisztikai fejlesztéseket segítsen, ösztönözzön, amelynek része lenne egy korszerű borhotel építése is. Ez a létesítmény akkor valósulhat meg, ha a beruházás feltételei a mainál kedvezőbbé válnak a befektetők és partnereink számára.

A vidék és a falu lakóinak, szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkozó gazdáinak jellemzésére Oláh János utazót idézem ismét: "A mi illeti a Balaton melléki lakosokat: talán az egész világon nincsenek olly jószívű, adakozásra hajlandó és barátságos emberek, mint ezek. Itt a szőlőhegyen, ha valaki keresztül megyen, és az ő szállások szerént lyukas pincét (kinyílt ajtajút) lát, és hívatlan is bé nem tér, azért dorgálást, pirongatást és szemrehányást nyer."

A ma erre látogató "vendég" ha nem is ennyire szigorú, de hasonlóan szívélyes fogadtatásra számíthat.

Kemendy Miklós

Forrás: balatonakali.hu

A Borút Egyesület a Balaton-felvidék öt település (Alsóörs - Felsőörs - Lovas - Paloznak - Csopak) szőlőműveléssel, borkészítéssel és vendéglátással foglalkozó egységeket képvisel.
A Balaton-felvidék legszebb részén elterülő szőlőültetvények borait kóstolhatják a vendégek.
A borkóstolás mellett kellemes és szép környezetben lehet kirándulni a környező erdőkben, és az Alsóörsi Cseri kilátóról a Balaton-felvidék felejthetetlen élményt nyújt az idelátogatóknak.
A tájházak, és a régi templomok látványossága megragadja a vendégeket.
Az Egyesület Non - Profit jellegű tevékenységet folytat és ennek keretében szervezi programjait.

Történet

Feltehetően már Probus császár idejében fejlődésnek indult a Pannóniában már régebbről ismert szőlőművelés. A Baláca pusztán feltárt villa urbana romjai II. - III. évszázadból származnak. A szőlőmotívumú ornamentikán kívül a falfestményeken is szőlészeti tárgyú - főként szüreti - jeleneteket örökítettek meg.

A honfoglalás után Karkász törzsének tulajdonába kerül a terület, majd 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspöknek többek között Csopakon is volt szőlője. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. A papoknak, szerzeteseknek köszönhetően e vidéken a szőlőművelés, a borászat színvonala évtizedekkel megelőzte más tájak fejlődését.
A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is.
A filoxéravészt követően jelent meg a borvidék híressé vált fajtája az Olasz Rizling.
A világháborúk után a borvidéken is megjelentek a nagyüzemek, de a sok kisparcellából álló, az üdülőtelkeken folyó szőlőtermesztés mindig jelentős maradt.
A XVIII. sz.-ban újra fellendült a térség fejlődése, a XIX. század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton "fővárosa" lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában.
Ma is Balatonfüred a borvidék központja, amely a Balaton északi partjának egyik legszebb részén található, és 1987 óta a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa.

Geológia

A terület földtani felépítése igen komplex képet mutat. Legidősebb képződménye a szilur korú átalakult (metamorf) fillit-pala. A palára a felső perm korú, jellegzetesen vörös, szárazföldi eredetű Balaton-felvidéki homokkő települ, amely kovasavban és vasoxidban gazdag, vörös talajokat produkál (Lovas, Csopak, Balatonfüred). Efölött az alsó és középső triász változatos karbonátkőzeteit találjuk, amelyeknek mészben gazdag málladéka a vályogos talajt fehérre színezi.

Talaj

Talaja rendkívül változatos. Itt előfordulnak a fillitpalán, permi vörös homokkövön, triászmészkövön, dolomiton, bazalton, bazalttufán, pannonhomokon, márgán és löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is. Jellemző látvány, hogy a föld szokatlanul vörös. A csopaki borok jellegzetes, markáns savtartalma ennek a meszes talajnak a hatását tükrözi. Tájképileg vonzó látvány a vörös és fehér talaj színkombinációja.

Éghajlat

A terület klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, a nyár nem túl forró, utána többnyire hosszú, derűs, száraz ősszel. Gyakran emlegetik a környéken, hogy a Balaton víztükréről visszaverődő fény segíti emelni a szőlő minőségét.

A borvidék szőlészete

Jelen van a karós támaszú bakművelés, a kordonművelések alacsony és középmagas változatai a legkülönbözőbb sor- és tőtávolsággal és huzalos támaszrendszer. A magasművelésű tőkeformák a nagyüzemek létrejöttével jelentek meg.

Fő szőlőfajták

A borvidék legértékesebb szőlőfajtája az Olaszrizling. A balatonfüredi olaszrizling általában lágyabb, simább, míg a csopaki olaszrizling savakban gazdagabb, élénkebb ital - amely mintegy másfél évszázada terjedt el, és kiemelkedő minőségével márkanévvé vált.

A vidék olyan remek borfajtáknak is otthona, mint például a Chardonnay, Rajnai rizling, Sauvignon blanc, Juhfark, Pinot blanc, Zenit, Tramini, Szürkebarát, Ottonel muskotály, Rizlingszilváni, Kékfrankos, Merlot és Zweigelt.

Borok

A területen két - mondhatni önálló - borstílus különböztethető meg. A Balatonfüredi tájegység (ide tartoznak a balatonszőlősi borok is) borai testesebbek, tüzesebbek, magasabb extrakttartalommal bírnak. E borokat kifinomult ízlésű kóstolók gyakran rezeda illatúnak írják le.
A másik tájegységben a csopaki rizlingek jellegzetesen elegánsak, finom savaik összetettek, de soha nem durvák. Itt a borok tartózkodóbbak, és ha azonos alkohol- és savtartalmat is tételezünk fel, karcsúbban, könnyedebbek. Ez természetesen nem a sovány löszös-homokos talajok borának könnyedsége, hanem a lendületes savak adta élénk savérzet eredménye. Nem véletlen, hogy a Csopak-berekháti dűlő olaszrizlingjeivel csak a szentgyörgyhegyiek tudnak vetélkedni.
A Dörgicse, Zánka, Akali környéki borok hasonló jellegűk ellenére gyakran robusztusabbak, tüzesebbek.

A Borúthoz tartozó települések:


Csopak Környéki Borút Egyesületnagyobb térkép

Egy Csodálatos vidékre invitáljuk a kedves látogatót. Egy olyan földre, ahol béke honol évszázadok óta. Csendes és megnyugtató békesség, ami átlengi a tájat és átjárja az ide látogatók szívét és lelkét. Egy tradíciók által minden porcikájában átitatott múlt vezérli itt a jelen másodperceit. Rég letűnt idők örök mementója, az Árpád-házi királyaink idejében - a 13.században - alkotott erődítmény-templom vigyázza a vidéket a Szent Balázs-hegy oldalán. Intő jelként magasodik a völgy fölé, jelezve: "Ne feledd Ember, csak a múlt ismerete és tisztelete teremthet biztos, boldog jövőt."

A legenda szerint a Nivegy-völgy már a magyar honfoglalás idején lakhellyé vált. Buda vitéz telepedett meg az északi oldal lankáin. A települést ma is Óbudavárnak nevezik. A vitéznek három fia volt, István, Jakab és Antal. Amikor felcseperedtek, apjuk felvitte őket a közeli Halom-hegy tetejére, ahonnan mindhármuknak, egy-egy nyílvesszőt kellett kilőniük. Ahol a nyilak földet értek, a három fiú kialakíthatta saját udvarházát. Így lett István - Csicsa - Balatoncsicsó, Jakab Szentjakabfa és Antal Szentantalfa alapítója. A Balaton irányába haladva következik az apró Tagyon, a parton a völgy "fővárosa" Zánka és a Hegyestű lábánál megbúvó Monoszló. Lakosságuk egyenként ezer fő alatti (Zánka kb. 980 fő), és itt találjuk az ország egyik legkisebb községét Óbudavárt 71 fővel.

A völgyben lévő településeket az okiratok a XII. századtól említik először, de megállapítják azt is, hogy a Rómaiaknak kedvelt letelepedési helyük volt, sőt szőlőt már ok is termeltek. A völgy településeinek érdekes sajátossága a sok templom. Egy-egy faluban kettőt, hármat is találhat a szemlélődő látogató. Több évszázados építmények dicsérik hajdan dicső korok emlékét. Balázs szőlőhegyen található Puszta templomrom XIII. századbeli, valaha a település temploma volt, ahol Balázs-napi misét celebrálnak minden évben. Zánkán ma is álló református templom egyes részei a XII. századból származnak. A település tájházban mutatja be a régmúlt idők használati és munkaeszközeit. Itt található Európa legnagyobb Gyermek és Ifjúsági Centruma.

Zánka - Nivegy - völgyi Borút Egyesület
8251 Zánka, Ifjúság u. 10.
Telefon: +36 87 468 476, +36 30 348 8363
Fax: +36 87 468 447
www.balatoniborut.hu

A Borúthoz tartozó települések:


Zánka - Nivegy - völgyi Borút Egyesület települései nagyobb térkép

8242 Balatonudvari, Árpád u. 1.

Szabó István

+36 30 9163 585

+36 87 342 025

Közép-Európa legnagyobb tavának, a Balatonnak vonzereje nemcsak a nyár perzselő melegében, hanem tavasztól késő őszig, a felvidék megannyi meglepetésével lüktet. Érdemes hát letérni a 71-es főútról és felfedezni a kistelepülések rejtett kincseit! Örvényest, Balatonudvarit, Balatonakalit, Dörgicsét, Mencshelyet és Vászolyt nemcsak a hasonló ezeréves történelmük köti össze, hanem az a szőlőkultúra is, mely a rómaiak kora óta az itt élők megélhetését jelentette. Korabeli írások a honfoglalás után káptalanok, püspökségek szőlőbirtokaiként említik a tájegységet. A tótól felfelé kanyargó utak mentén régi legelők, erdők és sz?l?skertek váltogatják egymást megannyi présházzal, pincével tarkítva.

A területen az őshonosnak számító Rizling, Muskotály, Rizlingszilváni, Chaessla fajták mellett Chardonnay, Szürkebarát, Irsai Olivér, Tramini és néhány kékszőlő is karakteres illatú, tüzes, jól szállítható bort ad. A dörgicsei völgyből indulnak a környék turista útjai, melyek a hegytetőket is érintik, páratlan kilátást nyitva a Balatonra. Dörgicse területén a középkorban még hat falut jegyeztek, 500 évvel később már csak Alsó-, Felső- és Kisdörgicsét, melyek egyesítéséből lett a templom romjairól és boráról híres kis község. A XIII. századi alsódörgicsei templom romra 22 méteres oromfala és tartópillére emlékeztet. A román kori felsődörgicsei templom rom érdekessége a görögkeleti kereszt alakú nyílás. Kisdörgicsén pedig Szent Miklós tiszteletére emelték az Isten házát bazaltkőből, maradványai a Bere-árok mentén láthatók. A település már a középkorban is boráról volt híres.

A Borúthoz tartozó települések:


Dörgicse és Környéke Borút Egyesület nagyobb térkép